Bár a szó elszáll, de amíg repül figyeld hol jár
Mert mit mondasz az életre kel, holnap más útra terel, mit ma nem teszel
Eszme, ideológia, haladunk az évekkel (évekkel)
Csak születünk s meghalunk az érvekkel
Már Isten tudja melyik véglet az, mit az élet megkövetel
Van bent kommunikatív, mert kommuna, feszül a kamura
Választékos helyett lett maradi habi a duma
Beszédünk rafinériája félredefiniál
A nyelv doktora naivan haldoklókat defibrillál
A gáz, a flash, a cool, a high, meg a sok izé
Így hígul a magyar sablonos angol ízzé
Nem kedvelem a szinkront
Mert az szivárványos színt ront
A lingvisztika kőművese nem épít, hanem bont
A kimondott szó öltöztet mint a kimonó
De divatosan vetkőztet minket le minden hírmondó
Mit nekünk retorika, azt se tudjuk mi az ma már
Míg a Jóban Rosszban itt a hétköznapi memoár
Én sem papírra írok, hanem inkább laptopon
Hogy ne a pennémnek hegye, a klaviatúra kopjon
Gyors a világ egyre több infó (nimfó)
Rövidül az ékezet, gyarapodik a sok bunkó
Régi jelenség, mégis aktuális
Bár az új élet fénysugara egyben a pusztulás is
Bár a szó elszáll, de amíg repül figyeld hol jár
Mert mit mondasz az életre kel, holnap más útra terel, mit ma nem teszel
Eszme, ideológia, haladunk az évekkel (évekkel)
Csak születünk s meghalunk az érvekkel
Mert Isten tudja melyik véglet az, mit az élet megkövetel
Egyszer megálmodtam egy világot magamnak
De felébredve láttam ez itt már régen egy berepedezett vakablak
Hiszen nem nagy számvitel, csak számolni kell
Azt hogy milyen sorsra juttathat el téged három hitel
Diszharmonikusok vagyunk ez bizony notórius
Mindenki másból élve épül fel a bomló ritmus
Amit ma nem teszel, megcsinálja valaki helyetted holnap
Viselkedési mintát, munkát meg stílust másolnak
Ami nem kell kidobja, mintsem a szegény ember szomja
Dolgozzon mer' nincsen pénze, ezt így közhelyesen osztja
Úton útfélen, mert bizony van aki máson nem gázol át
Inkább könnyes szemmel tekintget-geti a gázórát
Értékek meg figyelmesség, ugyan má' ez mind a múlté
Csak tanulhatsz hogyan tapos el majd téged is a pórnép
Hiszen van mindennek helye meg ideje a világban
Jóban, rosszban, haragosan meg illumináltan
Ahogy mondta Wolf' az új élet fénysugara a pusztulás
Kómás fejek közt élve minden nap egy újabb tűszúrás
Mert ott ahol mi sem látunk át, és túl magunkon
Ott majd hogyan nyitunk kifelé a rég bezárt vaskapukon?
Bár a szó elszáll, de amíg repül figyeld hol jár
Mert mit mondasz az életre kel, holnap más útra terel, mit ma nem teszel
Eszme, ideológia, haladunk az évekkel (évekkel)
Csak születünk s meghalunk az érvekkel
Mert Isten tudja melyik véglet az, mit az élet megkövetel
Bár a szó elszáll, de amíg repül figyeld hol jár
Mert mit mondasz az életre kel, holnap más útra terel, mit ma nem teszel
Eszme, ideológia, haladunk az évekkel (évekkel)
Csak születünk s meghalunk az érvekkel
Mert Isten tudja melyik véglet az, mit az élet megkövetel