Ugyanaz a fény, ugyanúgy eltakar Ahogy egy másik színpadon A maga idején Ölelnek színek, hangok és képek Játszom, és titok, hogy félek Látszom, és nem vagyok látható Ugyanaz a fény, ugyanúgy elvakít Keresnék régi arcokat a sorok közepén Csak szemeket látok Mögöttük árnyak Távol és sötétben állnak Várnak, legyen e pár nap jó Aztán vége van és újból Jön a néma út át az alvó városon Bárcsak valaki mondaná Van-e értelme, hogy újra kezdjem Nem tudom Ugyanaz a fény, ugyanúgy eltakar Sohasem látni, mennyi a dal És mennyi vagyok én Ölelnek színek, hangok és képek Játszom, és titok, hogy félek Látszom, és nem vagyok látható Színek, hangok és képek Játszom, és titok, hogy félek Látszom, és nem vagyok látható