Csak kinyitom a szemem, máris újra behunynám A fény ilyenkor hasít. A fejem kívül-belül fáj Háború ez is - egy újabb hétfő az ellenség Feladom. Vigyen. Csak egy sört innék Én esküszöm, a miénk a legsötétebb lépcsőház A ládában egy levél, ismeretlen kézírás A feladó... nagy ég! Ébren vagyok, vagy ez álom még? Hirtelen ragyog fel ezer eltűnt kép Nevek, arcok, helyek... Hosszú skandináv éjszakák Hideg, mégse rideg a világ Voltak nevek, arcok, helyek Olcsó szállodákban szűk szobák Látod, adott egy-egy napot a világ, ami él tovább A tengerparti kocsmák, a mindig kihalt állomás Grogot ivott velünk a folyton fázó hindu szakács Valahol talán most is bluest hallgat részegen És a lány - Istenem! - újra írt nekem!