1. Mikor gyermekfejjel homokvárat építettem én, Csinos szökőkúttal, alagúttal szépítettem én. Aztán jött egy bácsi, rálépett, és összedőlt a vár, Utólag már sopánkodni kár. 2. Később felnőtt fejjel légvárat is építettem én, Színes reményekkel, szerelemmel díszítettem én. Aztán jött valaki, hazudott, és összedőlt a vár, Utólag már sopánkodni kár. R. Mert nem az a fő, ami volt, Most csak az a fő, ami van, És főleg a döntő, mi majd utána lesz. Már jöhet az új szerelem, Mert tehetem, észreveszem, Majd bebizonyítom, hogy élni nélküled épp úgy érdemes. 3. Annyi biztos, hogyha egyszer kártyavárat építek, Nálam vasbetonból lesznek majd a jolly jokerek. Hogyha bárki törne rá, ne dőljön össze az a vár, Mert utólag már sopánkodni kár. R.