A föld a magányos föld jelre vár. Olyan régen egyedül suhan. Fönt csillagok ragyognak, de éj fekete minden ablak s mind zárva van. A csönd a magányos csönd jelre vár. Olyan régen sötétben suhan, de min Den csöndben dal van és minden Dalban egy száll dallam sìr hangtalan. Egy Etlen szìv kell csak nekem. Egy messziről dobbanó néma jel. Egy Etlen szó egy halk igen. Amit egy magányos csillag üzen. De a fényt ezt a messzi fényt keresem. Átkelek a némaság vízén. S ha i Tt a közelembe megkeres és meglel engem csillag a Csillagot. Mert ő is jelt adott s mint én felragyog. Egyetlen szìv kell csak nekem egy messziről dobbanó néma Jel. Egyetlen szó egy halk igen amit egy magányos csillag üzen. Egyetlen szív kell csak nekem egy messziről dobbanó néma jel. Egyetlen szó egy halk igen amit egy magányos csillag üzen. Egyetlen szív kell csak nekem egy messziről dobbanó néma jel. Egyetlen szó egy halk igen amit egy magányos csillag üzen.