Van, aki él, tudja minden szavadat,
Ő az, akivel féltve érzed magadat.
Van, aki volt, lelkedben még valahol
Él valamiért és benned még zakatol.
Van, aki lesz, elhozhatja a jövőt,
De ő is csak ugyanaz, mint mindenki azelőtt.
Van, aki óv, de ki véd meg, ha igazán
Félsz valamitől?
Ami bennünk él;
Ki véd meg magamtól,
Ha elszabadul bennem a pokol?
Ki véd meg magamtól,
Ha elszabadul bennem a pokol?
Van, aki lesz, elhozhatja a jövőt,
De ő is csak ugyanaz, mint mindenki azelőtt.
Van, aki óv, de ki véd meg, ha igazán
Félsz valamitől?
Ami bennünk él, a remény
Van, él, vár, fél
Ugyanúgy és ugyanazt, mint én,
Mert az enyém.
Csak figyelek, szememben minden rezdülés,
Hogy szilánkjainkból lesz-e egész?
Hogy mélység lesz-e a csók a testben,
Amit kerestem, amit kerestem.
Még nincsen álmom, de megtalálom,
Csak a remény ne múljon el,
Csak addig éljek, amíg el nem érem,
Aztán mosollyal tűnök el.
Éj, jel, érj, el,
Legyen test, legyen vér,
Legyen örök harc,
Legyen testvér.
Mert létezik egy, aki fenntartja a remény,
Magába szív, mint tavaszt a tél.
Legyen álom, legyen halálom,
S hozza el a lét másik felét.