Hiába hív, hiába fáj Hiába szól, hiába vár Hiába átkoz, hiába tép Míg nem folyik a vér Dobog még, ám rég nem érez A felszínen hagy, élve még Ébren tart,s a mérgét kéjjel Szórja bennem szerteszét Menj el Üvölt a józan ész Menj el Itt a lassú végzet tép majd szét Szó, szemszálka, sírás vagy penge Mindennap újra szúr De mindegy milyen mélyre fúr A vér ott már a tiéd Itt már nincs veszély - édes Innen már nincsen visszaút Gyújts újat, s add majd hátra Szívjuk el szótlanul Itt már nincs remény - hidd el Láttunk már mindent, s elbuktunk Dőlj hátra, élvezd a műsort Pont ilyen, ha nincs kiút Pont ilyen, ha nincs más Ha nincs más Élünk még, ha ez még élet Lejjebb is van - mondjam még? Mint mélybe vágyni, célt keresve Hogy együtt törjük szerteszét Nem fáj Pont ilyen, ha nem fáj Vágyunk rá, mert nem fáj Élvezzük, hogy nem fáj Még