Elbűvölő alkony Lelkem is bomlik tán Cseppként leszek ma tenger Harmatként óceán Szétfolyni a forró űrben Túllépni a múlt falán Egy lenni a mindenséggel Élni akár a halál... Fentről nézve más Nincs szenvedés, sem hanyatlás És ami igazi még Már csak fentről nézve szép Szemközt az ősi térrel Benne élsz a rész hevével Alant elterül még a táj Akár a magány Élet súlyának Égő fájdalma Minden percének Vérző vágyálma Lenni az más Olyan, mint szállni, ha nincs határ S látni, hogy minden halálra vár Elbűvölő alkony Lelkem is bomlik tán Cseppként leszek tenger Élek akár a halál...