És lassanként elolvad az én Az érzés magába szív Ez a furcsa kettős kényszer Ma újabb útra hív Nem, még nem - nem látszik a vége De az eleje sem segít Adj ebből még egyet édes Talán jobban elrepít Úgy elmennék már - egy más lét után De a büszkeség visszatart - önmagamban tart Nézd ez már más világ - nélkülem él tovább Ne mondd, hogy nem lehet - nem hiszem, hogy nem lehet Várhatnék - de miért - pálcát tör a múlt Éveim felett, végzetem felett Ez a néhány év - itt véget ér Újra sosem kezdeném Utoljára körülnézve A külvilág megtagad Épp ideje már továbbállnom Feledve múltamat Ahogy azt útra lépek Nem számít, hogy ébredek Nem számít már ez sem kedves Írd csak a többihez Így utoljára körülnézek De a külvilág megtagad Épp ideje már továbbállnom Tovább - feledve múltamat És ahogyan a végső útra lépek Nem számít, hova ébredek Nem számít már, nem számít ez sem Nem számít, nem számít már