Az eddig-volt véget ért Mindaz, mi táplált, s érlelt Egy hithű szenvedély, ami Féltő magányba tévedt Bánkódni sincs miért Nyugtot ember hiába vár Még ha az én mélyére száll Enyhet ott úgysem talál Azt mondta: "Egyszer talán Ha mindez semmivé vált Nézzünk szembe újra Még annyi minden vár Jobb is lesz talán Egyedül, mással nem gondolva" Azt mondta: "Egyszer talán Ha mindez semmivé vált Nézzünk majd szembe újra Mivé is válhattunk volna Mert ára van a múltnak Néha több is, mint elég Megfizetünk majd minden percért Ha kiderült mennyit ért Keressük kábán Amit csak a másik ád Mindhiába S csak ülünk némán Együtt - árván A semmi ágán A semmién... Lehet, én tévedtem Kevés, mi összeköt A tűz mégis hiányzik Ami csak őtőle jött Másban múltat keresni Ámítás, árulás Lélekben egyéni érték Csak ettől szép a más... A káprázatnak régen vége Ő elment, igen messze jár Így évek múltán csak azt remélem Mit keresett megtalált De ha valaha ketten Behegedt sebekkel Csak még egyszer találkoznánk Megköszönhetném Mind azt jót, mit szánt rám A semmi ágán...