Te is ugyanúgy érzel Ahogy szökik a fény Jobb lenne itt se lenni Új hely, új remény Hátrahagyni mindent Mi árnyékot ád S az ember sötét, vízes síkján Mennénk tovább... Es megszűnt a külvilág Eltűnt minden összhang Nekünk csak ez maradt Éhség, s az önemésztő harag De érzem Hogy szunnyad a remény Kétségből ácsolt jövőnkbe Többé már nem tör utat a fény A Sötétséggel eggyé váltam Részem lett és én az övé Új világom bűnre csábít Nem állok ellen - nem állok ellen én Új jövőmre itt találtam Tarsolyomban pár erény Tűzre vetném - hadd égjen Ha ez a sorsom - ennyit ért Rég vártam egy új világra Szépségre szabadságra Hitem elhagy, testem romokban S lelkem pokolra száll Te is ugyanúgy vérzel Sodródni vágysz Nem számít, ha az Élet habja Még mélyebbre ránt Ott se lesz rosszabb Ott se lesz más Elmúlunk szépen, csendben Mindegy mi vár odaát Te is ugyanúgy magadba nézel Amikor nincsen menekvés Ami érték, hamuban izzik Nem perzsel a holt remény A múlt üresnek tűnik Csak pár erény-parázs mi fénylik Ugyanúgy...