Egy őszinte szó kevés
Az őszinte szó nehéz
Ha őszinte szóval élsz
Lehet hogy, sokra mész
Választ adni ne akarj még ma
Gondolkozz rajta
Hogy a világról elmondott szó
Nem mindig jó
Elég lenne tán egy őszinte szó
Választ adni ne akarj még ma
Mert szavakkal túl nehéz
Egyszer majd megérted miért
Ha egy gondolat túl merész
És a szavakba öntenéd
Vigyázz, a józan ész
Szótlan a bölcsesség
Választ adni, kérlek, ne akarj még ma
A gondolat benned él
Kimondanád, de nyelved az fél
A gondolat benned a fény
Bilincs a sötétség
Választ adni, kérlek, ne akarj még ma
Mert szavakkal túl nehéz
Egyszer majd megérted miért
Térden állva
Csak térden állhat
Térden állva
Csak térden állhat, ó a szó
Térden állva, a gondolat előtt a szó csak térden állhat
Térden állva, ó a szó
Csak térden állhat, ó a szó
Térden állva, állva, állva
Térden állhat
Tudom az őszinte szó nehéz
Míg szavaidat börtönbe zárod
Akkor is a gondolat szabadon szállhat
Egy őszinte szó felé
De a válasz, hangok önmagukban élnek
Mert szavakkal túl nehéz
Egyszer majd megérted
Amíg a szó csak térden áll
A gondolat messze száll
Amíg a szó csak térden áll
A gondolat messze száll
Elmondani nem tudom
Csak érzem én
Az lenne a jó
Ha a gondolatom értenéd
Térden állva
Csak térden állhat
Térden állva
Csak térden állhat, ó a szó
Térden állva, a gondolat előtt a szó csak térden állhat
Térden állva, ó a szó
Csak térden állhat, a beszéd
Térden állva, állva, állva
Térden állhat
Térden állva
Csak térden állhat
Térden állva
Csak térden állhat, ó a szó
Térden állva, a gondolat előtt a szó csak térden állhat
Térden állva, ó a szó
Csak térden állhat, ó a beszéd
Térden állva, állva, állva
Csak térden állhat
Térden állva