Ha elfogynak egyszer a teendők, S nem lesz semmi dolgom Nem élvezem többé már, Hogy a sorsom súlyát hordom. Nem kergetek majd, Azután Semmiféle ideát. Talán majd akkor megnézem, Mi van odaát. Addig vágjon a szél, Mindig szemtől-szembe érjen Sírjon a dal, Szívembe tépjen. Forrjon a vér, Soraim áztassa a vérem Járjon a dal, Örökfeketében. Ne jöjj nekem az örökzöldeddel, Én a vadabb oldalon élek Nem törsz be, mint egy állatot, Az agymosásból nem kérek. Csapdák között élek túl, Csak a lelkem nyújtom át Idáig semmi el nem ér, De hív az odaát. Addig vágjon a szél, Mindig szemtől-szembe érjen Sírjon a dal, Szívembe tépjen. Forrjon a vér, Soraim áztassa a vérem Járjon a dal, Örökfeketében.