Lassul a mellkas alatt a berregő kis gép, Csak a pitvar, csak az nyit néha rá. Ez a mozdulat épp oda ér, ahol egymaga alszik a vér, A magánya sós, pezsgőt nyitok rá. Nincsen senki fent, Most jön még a csend, Pezsgőt kér hamar, Túl sok volt a zaj. Alszik a nő, akibe belepusztul a mellkasi gép, Ilyenkor szép, ilyenkor igazán szép. S amikor egyedül vagyok így, tudom azt, hogy e tétova szív Soha nem fog kiegyezni vele. Nincsen senki fent, Most jön még a csend, Pezsgőt kér hamar, Túl sok volt a zaj.