Édes lelkem elvtársak, vár az éter hadd lássak Olyat mint még ti soha, mi lelkünknek oly ostoba Hideg az éj a talpa sötét, szívünk színjátéka egész Lőjjetek fel! - hadd lássam, hadd lássam meg én Helló édes, ugye nem hiányzom Ugye van helyettem is ki megágyazzon? Jelentem, nehéz a levegő Hisz itt minden oly kivehető Én nem beszélek, hisz tudjátok Itt minden úgy van hogy vártátok De más az érzés és más az elme Itt nincs annyira megkeverve még Hiszen idefent sírhatnék De okom nincs, nem is volt Mikor nektek odalent pirkad még Nekem egy karnyújtás a hold A városok zaja mind gomolyfelhő Agyatok fészkes fekete erdő Karotok bennem de olyan távol Hogy bűzlik tőletek a színészpáholy Mondták nekem, hogy te vagy az első Meg nemzeti hős és hős megmentő De én mindezt nem kívánom Csillagok közétek visszavágyom Hiszen idefent sírhatnék De okom nincs, nem is volt Mikor nektek odalent pirkad még Nekem egy karnyújtás a hold Édes lelkem elvtársak Vár az éter hadd lássak Olyat mint még ti soha Mi lelkünknek oly ostoba s nehéz