Kishit, Kishit
Kedvesem, Kishit
Pipacsmezőn mezőnyi méreg
Bocsáss meg, Kishit, Kishit, Kishit
De most itt foglak hagyni téged
A te virágaid mind vadak, de
Én se leszek már szelíd és senki
Virágozz vadul tovább, Kishit
Én meg rohanok újjászületni
Újjászületni, Kishit, kedves
Korábbi címem, régiségem
Tárgyi emlék, hogy min feküdtem
Kiásott földként, és mégis éltem
Itt hagylak, Kishit, a bűntudatommal
A kérlelhetetlen logikáddal
És emlékül pedig a törhetetlen
Üvegből megőrzött pár szem szilánkkal
Megyek, mert vár már egy válogatott kis csapat
A hátralevő évek
Én többet akarok érni annál
Vagy éppen annyit, amennyit érek
Sok mindent akarok, felnőni újra
És gondolkozni is, ha újra megy majd
Feltámasztani azt, ami felébred
És csalódott arccal újra meghalsz
Nem válogatni az eszközökben
A jövőt uralni végre egyszer
Megváltani vagy megjelölni
Vizelettel vagy képzelettel
A lánglelkű hülyét megdicsérni
A korrekt bölcsnek is ellenállni
Jól titkon rúgni a társadalmat
Ha meg akar ölni és zabálni
Kis vészcsengőket, szirénákat
Fogadni örökbe, nevelni szépen
Gyerek zsivajban hajtogatni
Hogy egyszerre mindig csak egy beszéljen
Jöjjön csak, aminek jönnie kell
Aminek dőlni, dőljön
A biztosaknál legalább eggyel több dolgok vannak
Égen és földön
Ilyenek járnak a fejemben, Kishit
Szomorú homokos síkra érni
És sietős léptekkel átvágni rajta
Vagy megfutamodni, mint a férfi
Igen, a pokolba vezető út is
Az én céljaimmal van kövezve
És tudom, hogy te se csak gonosz vagy, Kishit
Hanem még ezer más gyógyfüvecske
És ezért persze majd visszavágyom
Hozzád, Kishit, a bizonytalanból
Hogy masszívnak tűnő roncs legyek újra
Ne megbízhatatlan erős kalandor
És mondogatlak, és emlegetlek
Te mondogathatsz és emlegethetsz
Kishit, Kishit
Kishit, Kishit
Maradok mégis egyre messzebb