Kémlelni a villanó eget Fraktálokat, belül hány új határ van Utazni, venni villamosjegyet Állni rohanó órák huzatában Belőled magamba áthallani Pár ködös képem, másom nincsen Kopottas portré, lámpa, asztali Köldökzsinór nincs hová kifeszítsem Anyajeggyel az életvonalon Ingázni, leszállni tragédiáknál Ahol megszakad Ott filccel folytatom Megrajzolom a bőr drapériáját Lemodellezni egy-egy érzeten Ahogy tűnik a hús-vér valóság léggé Mint teherdaru csóválom a fejem Tán nem szerettelek, vagy nem eléggé Tán nem szerettelek, vagy nem eléggé Tán nem szerettelek, vagy nem eléggé Tán nem szerettelek, vagy nem eléggé