Megállsz a sarkon éppen háttal az esti szélnek Elképzelem, milyen durva, hogy tegnap éjjel jól el hu- Te meg engem visszanézel a lámpa tövében a részeg Milyen drága, jaj de kéjes, szeretem, mert olyan édes A történetnek az a vége Nem mindig ugyanaz a széles Vásznú álom mászik reggel a kis tévében rá a képre Mert olyan is van, hogy én gondoltam tejszínhabot a kakaóba Te meg ütöttél a sóval, rakjuk be még a mikróba Születni kell az újra Tanulni járni megvakulva Tapogatva, elborulva Ez életképes! Nem hiszek már a szemnek Szépérzéknek, türelemnek Ölelésnek, részegségnek Végre vége! Emlékszem tavaly nyáron Rám szakadtál a padlásról Úgy kértem a jó istentől adjon helyet a vaságyon! Adjon helyet, adjon szállást Már meguntam a járkálást Az idegen földön lakást Pohár alján csendes szobát Tekinteted kulcsa itt lenn Albérlője az én szívem Elmerengve, ténferegve Elbújok az életembe Születni kell az újra Tanulni járni megvakulva Tapogatva, elborulva Ez életképes! Nem hiszek már a szemnek Szépérzéknek, türelemnek Ölelésnek, részegségnek Végre vége! Megállsz a sarkon éppen háttal az esti képnek Elnézhetlek, milyen szép vagy Most már így, hogy nem enyém vagy