Hellyel kínálsz Egy kordbársony villamosszékben Sűrű ködfátyolként bámulsz most rám és azt súgod, üljek csak szépen Nem ment meg minket a jó szó ólom béklyó Zuhanunk az ég felé Csukott szemmel még tisztább a kép épp most válik a lelkünk kétfelé (Kérlek, engedj el) Te csak engedd meg, hadd tépjem szét édes a szád, de hóhérom rajta a méreg Marj belém kérlek, már nem baj, ha fáj Bíbor színt ölt rád a vérem Nem ment meg minket a jó szó ólom béklyó Zuhanunk az ég felé Csukott szemmel még tisztább a kép épp most válik a lelkünk kétfelé (Kérlek, engedj el) Te csak engedd meg, hadd tépjem szét Sűrű a köd most A végszóra várunk épp Marad egy pillantás, múló emlék Nem ment meg minket a szép szó Kimondom végre, hogy így jó Sűrű a köd most A végszóra várunk épp Marad egy pillantás, múló emlék Nem ment meg minket a szép szó Kimondom végre, hogy így jó Zuhanunk az ég felé Csukott szemmel még tisztább a kép épp most válik a lelkünk kétfelé (Kérlek, engedj el) Te csak engedd meg, hadd tépjem szét Te csak engedd meg, hadd tépjem szét (Kérlek, engedj el) Te csak engedd meg, hadd tépjem szét