Kritikád, mi elborít Elsodor engem a haragod, szinte megvakít Ostorozó szemed, ami szít Szavad, ami elszabadítja a dühömet és aztán száz darabra hull Széthasadt a szív Tűzbe tartja minden egyes csontom, itt a vég Ránk szakadt az ég Lángra kap a vágy újra összefonja testünk izzó vákumát Kínt a kéjbe vájni mondd meg, az mire jó? Kéjbe folytott könnyem mondd meg az mire jó? Száz darabra hull széthasadt a szív Tűzbe tartja minden egyes csontom, itt a vég Ránk szakadt az ég lángra kap a vágy újra összefonja testünk izzó vákumát Kínt a kéjbe vájni mondd meg, az mire jó? Kéjbe folytott könnyem mondd meg, az mire jó? és amikor a föld majd szétszakad és felemészti önmagát a nap Akkor édes bánat szőtte lelkem romjain A héja-nászunk járjuk majd megint Mit tettél? nézd a lényem darabokban Mit tettél? mindjárt ránk omlik az ég Mit tettél? szenvedély a rémálomban Mit tettéi? itt már rég nincs fedezék érzem, itt a vég Kínt a kéjbe vájni mondd meg, az mire jó? Kéjbe folytott könnyem mondd meg, az mire jó? és amikor a föld majd szétszakad és felemészti önmagát a nap Akkor édes bánat szőtte lelkem romjain A héja-nászunk járjuk majd megint