Süvít a szó, mit véremmel írtál Nagy a csend nem hallható Csak a szív, mit padlóra vágtál (Odabent) de hagyhatnál, futhatnál Menekülj, míg jó a szél Vagy várhatnál, maradnál Neked is oly jó ez így Remeg az áll nyitva a száj Szétszakító viharodban mindig bőrig ázom Hajtogatnék a szívből egy egyszerűbb világot Nem épp így képzeltük el, de én beérem ennyivel Egy "hova tartunk" érzés, mit a múlt cipel ♪ Töviskoronát fontál szavakkal Idebent vesztes csatát vívok magammal (Szeretem) most hagyhatnál, futhatnál menekülj, míg jó a szél Vagy várhatnál, maradnál Neked is oly jó ez így Remeg az áll nyitva a száj Szétszakító viharodban mindig bőrig ázom Hajtogatnék a szívből egy egyszerűbb világot Nem épp így képzeltük el, de én beérem ennyivel Egy "hova tartunk" érzés, mit a múlt cipel Ne mondd még egyszer Ne mondd, szádon ki ne ejtsd a szót Ne mondd még egyszer Ki ne ejtsd a szót Szétszakító viharodban mindig bőrig ázom Hajtogatnék a szívből egy egyszerűbb világot Nem épp így képzeltük el, de én beérem ennyivel Egy "hova tartunk" érzés, mit a múlt cipel