És a levegőnk megint elfogyott Újra megbántuk, amit késő már, ami mindkettőnknek fájt Süket füledbe vesznek a szavaim Mindketten vérzünk, mégis csak nekem fáj, ez lélekgyilkosság Lehet, az idő felettünk máshogy jár Ha az életem élnéd már elfutnál Már semmi nem az, amit itt hagytál Hiszen az utam végén már nem te állsz ♪ Ahogy tintát a tű a bőrön át A szürke valóságba tesz majd színt az a minket elnyelő vakfolt Én már megálltam, többé nem futok Lehettem korcs, de vak az nem vagyok Ott van a szakadéknál a lábnyomom Lehet, az idő felettünk máshogy jár Ha az életem élnéd már elfutnál Már semmi nem az, amit itt hagytál Hiszen az utam végén már nem te állsz ♪ Itt hagytál a sárban Tekeredik, nehezedik, vetemedik rajtam a vágyad Tűnj el a ködben, hogy ne is lássalak Késekkel metszem le a szárnyadat Nem az a heg leszek, amit az idő takar Az a csók a szádon, mit mindenki akar Nem akarok küzdeni, elfogadom a tényt Te csak annyit dönts el, hol szúrod be a kést Hol szúrod be a kést Lehet, az idő felettünk máshogy jár Ha az életem élnéd már elfutnál Már semmi nem az, amit itt hagytál Hiszen az utam végén már nem te állsz Lehet, az idő felettünk máshogy jár Ha az életem élnéd már elfutnál Már semmi nem az, amit itt hagytál Hiszen az utam végén már nem te állsz