Megfagyott tükörkép egy nyitott ablak mellett A kihűlt szobák közt ketten, némán ballagunk Nézd meg mivé lettek a tűztől fénylő termek Hogy a leghidegebb részei most te és én vagyunk Itt megfagyunk Ne kérj többet, ne adj semmit Az idő átformál mindenkit Ha találkoznánk, nem ismernél rám Mert az álarc, amit eddig hordtam Ráncokat mart rég a húsba Jövő nélkül, bennem végül megfagytál Rend helyett a káosz Béke helyett zűrzavar Kiolt végül minden lángot ez a csontig maró szélvihar Ne kérj többet, ne adj semmit Az idő átformál mindenkit Ha találkoznánk, nem ismernél rám Mert az álarc, amit eddig hordtam Ráncokat mart rég a húsba Jövő nélkül, bennem végül megfagytál (Megfagytál) Ne kérj többet, ne adj semmit Ne kérj többet, ne adj semmit Ne kérj többet, ne adj semmit már Ne kérj többet, ne adj semmit Az idő átformál mindenkit Ha találkoznánk, nem ismernél rám Mert az álarc, amit eddig hordtam Ráncokat mart rég a húsba Jövő nélkül, bennem végül megfagytál Ne kérj többet, ne adj semmit Az idő átformál mindenkit Ha találkoznánk, nem ismernél rám Mert az álarc, amit eddig hordtam Ráncokat mart rég a húsba Jövő nélkül, bennem végül megfagytál