Tépjenek szét, mi csak hagyjuk, hogy fájjon
A vérünk a festék, az arcuk a vászon
Nem kell tőlük semmi, amíg itt vagytok velünk
Mindig lesz pár kéz, ami végül megfogja a kezünk
Forduljon el, akit zavar az arcunk
És védje a fülét, ha hallja a hangunk
Megtanultuk rég a saját hibáinkból, hidd el
Csak az marad a padlón, aki végül letérdel
Minket soha nem értett senki
Minket nem fog eltemetni senki
Mert amíg élünk csak egymásnak adunk
És senkitől sem kérünk
Kerestem, hogy megtaláljam, ami elveszett belül
Nincs visszaút, nincs visszaút
Minden ajtót kulcsra zártam kíméletlenül
Nincs visszaút, nincs visszaút
Ismerlek téged, mintha önmagamat látnám
Ahogy értetlenül nézed a sok birkát a járdán
Akiket megbabonáz ismét a legfrissebb világszám
Egy délibábból összetákolt, mondvacsinált bálvány
Basszátok meg, hát nem volt még elég?
A trágyadomb tetejére mindig elfér az új szemét
De lesznek, akik tudják, hogy mi a szív és a lélek
Miattatok szól a hang és gyúlnak fel a fények
Minket soha nem értett senki
Minket nem fognak eltemetni
Kerestem, hogy megtaláljam, ami elveszett belül
Nincs visszaút, nincs visszaút
Minden ajtót kulcsra zártam kíméletlenül
Nincs visszaút, nincs visszaút
Forduljon el, akit zavar az arcom
Védje a fülét, ha hallja a hangom
Forduljon el, akit zavar az arcom
Védje a fülét, ha hallja a hangom
Minket soha nem értett senki
De minket nem fog eltemetni senki
Mert amíg élünk mi egymásnak adunk
És senkitől sem kérünk
Minden ajtót kulcsra zártam kíméletlenül
Nincs visszaút, nincs visszaút
Kerestem, hogy megtaláljam, ami elveszett belül
Nincs visszaút, nincs visszaút
Minden ajtót kulcsra zártam kíméletlenül
Nincs visszaút, nincs visszaút