Megakadt a torkomon ez a végső falat
Kapaszkodom az oxigénért,
De a szellemem bent ragadt.
Fuss, szaladj messze!
Nem mosolyog rád a szerencse.
Több darabban vagy egyben,
Csak érj be első helyre!
Akinek van mit vetni, mindig arat,
Ne nézz a Napba, a szemedet marja,
Nem véd meg a karma.
Az élet csak egy kibaszott csapda,
Ha belemászol, egyedül vagy.
Az élet csak egy kibaszott csapda,
Te meg a kedvenc játéka vagy.
Megszállottan keresem,
Hogy a lábam merre halad,
De fulladozom, a testem gyenge
És a talpam sárba ragadt.
Fuss, szaladj messze!
Nem mosolyog rád a szerencse.
Több darabban vagy egyben,
Csak érj be első helyre!
Ha ember akarnál maradni,
Jobb, ha eltemeted magad.
Ne nézz a Napba, a szemedet marja,
Nem véd meg a karma.
Az élet csak egy kibaszott csapda,
Ha belemászol, egyedül vagy.
Az élet csak egy kibaszott csapda,
Te meg a kedvenc játéka vagy.
Fájdalmas, félelmetes látvány az,
Ami szemem elé tárult,
Mert félrehúztam a függönyt,
Az ember romlottsága elől.
Romlottnak nevezek egy állatot, fajt,
Egyént akkor, ha elveszíti ösztöneit,
S amikor a számára hátrányost választja és részesíti előnyben.
Az élet számomra a növekedésnek,
A torkosságnak, az erő felhalmozódásának
S a hatalomnak az ösztöne.
Ahol hiányzik a hatalom rombolása,
Ott hanyatlás van.
Ha ember akarnál maradni,
Jobb, ha eltemeted magad.
Ne nézz a Napba, a szemedet marja,
Nem véd meg a karma.
Az élet csak egy kibaszott csapda,
Ha belemászol, egyedül vagy.
Az élet csak egy kibaszott csapda,
Te meg a játéka vagy.
Fuss!
Fuss!