Megint görnyedek egyedül az ágyamban
Sírnék, de röhögök, lázasan menekülök
Vízbe fulladtam álmomban
Most nyitott szemmel újra lemerülök
Ledobom a takarót, míg a testemet
Defibrillálja a panelrengeteg
Hangos utcák, idegen emberek
Fulladozom, ha veletek lélegzem
Játszom, kicsit meghalok
És ugyanígy élem a holnapot
Fáj, ahogy a tudatom sugara éget
De hamuvá válik, amíg elfelejtlek téged
Én még élek
Még ugyanúgy lélegzem
Még valamit várok
Épp csak látni akartam
A napvilágot
Élek
Még ugyanúgy lélegzem
Még valamit várok
Próbáltam magamba szívni
A boldogságot
Belevetem magamat a játékba
Fekszem a széttört poharak között
Síneken feküdtem álmomban
Félek ezúttal ébren se menekülök
Darabokra hasadok, míg a gépezet
Elfelejteti a rossz emléket
De amíg a szárnyaim keresem
A lábaim belefulladnak a lélegzésbe
Játszom, kicsit meghalok
És ugyanígy élem a holnapot
Én még élek
Még ugyanúgy lélegzem
Még valamit várok
Épp csak látni akartam
A napvilágot
Élek
Még ugyanúgy lélegzem
Még valamit várok
Próbáltam magamba szívni
A boldogságot
Még lélegzem
Még lélegzem
Még lélegzem
Még lélegzem
Zuhanok a semmiségben
Senki se hallja az imám
Vak vagyok a fényességben
És nem találom az irányt
Zuhanok a semmiségben
Senki se hallja az imám
Vak vagyok a fényességben
És nem találom az irányt
Én még élek
Még ugyanúgy lélegzem
Még valamit várok
Épp csak látni akartam
A napvilágot
Élek
Még ugyanúgy lélegzem
Még valamit várok
Próbáltam magamba szívni
A boldogságot