Győztem, de a vesztes én vagyok, lelkemmel fejbe verve Félek, tudatom lesz így szabadságom mély, szürke verme Látom, nem látsz, az igazság máshol nyugszik Cél, dicsvágy és becsszó, mind elteperték ♪ Nem kell, hogy megnyugtass, szép szóval elhallgasd Többet érhetnék, de vágyam csak elporlaszt ♪ És a tapsban is próbálj rám figyelni Próbálj rám figyelni A tapsban is próbálj rám figyelni És a tapsban is próbálj rám figyelni Regélném bűneim, hogy lásd, mit hagysz ki Várj, még várj! Nem érek ennyit, hazug, mit bennem látsz Talán elringat a hit vakító nagysága Mégsem fog vissza, hogy szívembe issza magát, mi gonosszá vált De várj, csak várj! Én nem érek ennyit, hazug, mit most látsz Én nem érek, én nem érek Nem kell hogy megnyugtass, szép szóval elhallgasd Többet érhetnék, de vágyam csak elporlaszt Nem kell hogy elhallgasd, meséidben bújtasd Hiába lepleznénk, értéktelen múltam Elvakult dicsfény fedi be Műanyag glóriám Itt benn meg mélyebbre érek a szégyenbe Bukott királyságom bárgyú trónszékébe Ott, ahol senki nem figyel rám Senki nem figyel rám Ott, ahol senki nem figyel rám