Karjaim a hegyekig érnek Sarkamon a tengerek Társaim a furcsa lények Mégis a fénytől rettegek Érzem, hogy a mélyben Ragadt részem vétlen Nagyon féltem, szerencsétlen Merre lépjen igazán? Sok mindent tönkretettem Így lettem törhetetlen Ha mégsem így ér véget Őrlángon visszatérek Maradok az ismeretlen Ráköpök a világra Egyedül a többi ellen Én, a bolondok királya Érzem, hogy a fényben Maradt részem vétlen Nagyon féltem, szerencsétlen Merre lépjen igazán? Sok mindent tönkretettem Így lettem törhetetlen Ha mégsem így ér véget Őrlángon visszatérek Életünknek része a folyton zuhanás Ha fáj, ha szúr, a béke bennem lángra gyúl A sors elég, ha testet ölt a gyengeség Ne várj csodát, ne nézd a másik lábnyomát Tanulj, nevess: remélni mégis érdemes Végzetünknek része az élni akarás Szép lassan megértettem Ebben az egy életben Semmi sem véletlen Sok mindent tönkretettem Így lettem törhetetlen Ha mégsem így ér véget Őrlángon visszatérek Nem érhet az élet véget Egyszer majd visszatérek Melléd, csak csöndesebben Az emlékem törhetetlen