Elcsépelt, sablon reggelek Monoton ködben repkedek Lehajszolt, tompa emberek Elszívják minden kedvemet ♪ Hazaérek, otthon sincsen más Egyhangú, szürke megszokás Végtelen, hosszú éjszakák Csönd, némaság Csönd, némaság Gondold csak el, életre kel A sorsod jobbat érdemel Gondold csak el, végtelenszer Ne a jövőt, a múltat égesd el ♪ Rájössz, hogy az miképp lehet Mikor az első szerelmedet Két kéz majd összekócolja Vagy egy másik arcon csókolja ♪ Vagy majd ha ártatlanul állsz Feketébe öltöztet a gyász Meg majd ha nőnek a gyerekek De nem veled De nem veled Gondold csak el, életre kel A sorsod jobbat érdemel Gondold csak el, végtelenszer Ne a jövőt, a múltat égesd el ♪ Örvénylik a gyomrom attól, hogy Isten embert alkotott Nem tettünk semmit ellene Mi vagyunk a mostoha gyermeke Életünk lassan szenderül Mellőlünk majd ellenszegül Korántsem nyugtató ez így Hogy egy újabb kor jöhet megint Mostantól nincsen gondolat Felejtsd el minden gondodat Nincs vétel, nincsen térerő Kelj fel, ébresztő! ♪ Nem vagy te más, csak félember Hogyha a múltban létezel Kereshetsz több száz indokot Kelj fel, nincsen térerő Kelj fel, ébresztő! ♪ Gondold csak el, életre kel A sorsod jobbat érdemel Gondold csak el, végtelenszer Ne a jövőt, a múltat égesd el Gondolkodj, gondold csak el Gondolkodj jövőképekkel Gondolkodj, gondold csak el Gondolkodj rajta még egyszer