Csak azt az egyet mondd meg, minek tanulok járni Ha a padlón érzem magam otthon? Ha új lehetőséget ad ajándékba az élet, én ki sem bontom Mi a fasznak rakjam a következő téglát, ha alap sincs és tényleg Csak mosolygok a fotón, de látod, a valóság szarrá töri a képet Csak szarrá töri a képet Mondd, miért fogjam a tetőt, ha a padlás mindig tele van szeméttel? Összedőlhet a ház, a téglák instabil építménye Nincs már aduász, mellényúlt a kéz, ez a sors dugába dőlt végleg Visszafolynak a könnyek a szembe, élettel halálra ítélve Élettel halálra ítélve Csak mosolygok a fotón, látod, de a valóság szarrá töri a képet Mi a fasznak rakjam a következő téglát, ha alap sincs és tényleg Ha új lehetőséget ad ajándékba az élet, én ki sem bontom Minek tanuljak meg járni, ha a padlón vagyok én tényleg otthon? Csak mosolygok a fotón, látod, de a valóság szarrá töri a képet Mi a fasznak rakjam a következő téglát, ha alap sincs és tényleg Ha új lehetőséget ad ajándékba az élet, én ki sem bontom Minek tanuljak meg járni, ha a padlón vagyok én tényleg otthon?