Erről a fáról nem úgy zuhan az alma Félek, hogy sosem létezett Ádám és Éva Sosem volt elég tűz az ősrobbanáshoz És nem voltak űrben utazó apró fejvadászok És nincsenek csillagok, üres az ég Sosem volt nap, soha nem volt fény Csak egyetlen pillanat, szétszedve emberbe Bújtatott bőrjelmezekben És hogyan mozoghatunk, ha vérezhetünk És ha nincsen lelkünk, hogyan érezhetünk Ordít a sok kérdés, hallgat a válasz Elborul az ember, mert nincsen már támasz Hol van az ajtó, ha nincsen ház Mit ér a pénzed, ha nincsen más És mit ér a szívem a zsebemben És mit ér a kezed a kezemben És hiába építek reménnyel Ha az alapokat töltöm fel szeméttel És hiába építek reménnyel Bontom a hitemmel, nevezzük szemétnek Inkább... Nem akarom elhinni Nem lehet ennek csak úgy vége Nem akarom elhinni Nem lehet ennek csak úgy vége Igen félek Bevallom, félek Csak egy kicsit élek