Saját börtönébe zárva Folyton a nagy csodákra várva Így él a többség És nincs különbség Köztük és köztem, ha hallgatok Arról, amit ki nem állhatok És nem cselekszem, Csak a földre fekszem A közöny néha önvédelem A lelket óvja az értelem Én megértem, De a végítélet receptje A tétlen jóság csendje Fáj, mint a kés hegye a szívben, Amikor teszel rá nagy ívben Nem irthatod ki, nem hagyja Ez a lelkiismeret hangja Ez a lelkiismeret hangja Ez a lelkiismeret hangja Ferdül a tény, jön a hárítás Kifogásba öntve önámítás A kör így bezárul A fényünk elárvul A tükörből visszaint a kép Jól tudja, nem leszek mintakép, De jóra törekszem Nem csak öregszem A közöny néha önvédelem A lelket óvja az értelem Én megértem, De a végítélet receptje A tétlen jóság csendje Fáj, mint a kés hegye a szívben, Amikor teszel rá nagy ívben Nem irthatod ki, nem hagyja Ez a lelkiismeret hangja Fáj, mint a kés hegye a szívben, Amikor teszel rá nagy ívben Nem irthatod ki, nem hagyja Ez a lelkiismeret hangja Ez a lelkiismeret hangja Ez a lelkiismeret hangja Ott bent, ott bent Ez a lelkiismeret hangja Ott bent, ott bent Ez a lelkiismeret hangja Fáj, mint a kés hegye a szívben, Amikor teszel rá nagy ívben Nem irthatod ki, nem hagyja Ez a lelkiismeret hangja Ez a lelkiismeret hangja Ez a lelkiismeret hangja