Nehéz ismét belátnom,
Hanyatlik szép világom,
Divattá vált a vakság,
Újra, pedig ész kell manapság
Hazugsággal irányít,
Hatalmat így szilárdít,
Magának most a rendszer,
Hiába küzdesz úgyis nyer egyszer
Mert egymagadban kevés vagy,
Összefogni nem hagy,
A félelem, kényelem vágy,
De mégsem változol, tehát
Lásd azt, amit neked szántak,
És tedd azt, amit tőled várnak,
De én nem leszek szabad szolga,
A testem megtöröd, a lelkemet soha
Nem az vagy, amit vettél,
Csak egy rabszolga lettél,
Akit börtönbe zárnak,
És cserébe hasznukra várnak
Nem is számít a részvét,
Csak az hogy győzz; a részét
Mutattam csak a vésznek,
Oly kevés szerep jut az észnek
Annyi minden veszett el,
Mert sötét még az ember,
Ha rájön, újabb hatalmak
Szakítják szerte szét, de csak
Lásd azt, amit neked szántak,
És tedd azt, amit tőled várnak,
De én nem leszek szabad szolga,
A testem megtöröd, a lelkemet
Te csak lásd azt, amit neked szántak,
És tedd azt, amit tőled várnak,
De én nem leszek szabad szolga,
A testem megtöröd, a lelkemet soha
Te csak lásd azt, amit neked szántak,
És tedd azt, amit tőled várnak,
De én nem leszek szabad szolga,
A testem megtöröd, a lelkemet,
Te csak lásd,
Te csak lásd,
Te csak lásd azt, amit neked szántak,
És tedd,
És tedd,
És tedd azt, amit tőled várnak