Új az erőm végre már,
A boldogság egy szikrára vár,
Csak tőled, hogy bent lángra gyúljon,
A hosszú tél a porba hulljon
A tűztől, amit adhat,
Ha a tényt már elfogadtad,
Hogy nincs még hibátlan lét,
Mert ember vagy és nem gép
És felülemelkedhetsz,
Ha az elmédbe szült ketrec
Nem zár be, mint régen,
A legtöbb nehézségen
Néha már úgy érzem, hogy rámszakad ez a világ,
De mindig rájövök, hogy csak felfelé jó az irány
Itt benn tombol az életkedv, érzem,
És élvezem
Itt benn tombol az életkedv, érzem,
Ha elhiszem
Néha fenn és néha lenn,
A túlélési ösztönöm mégsem
Gyengül, amíg át nem éltem,
Mindent, mit nagyon reméltem
És jut még nekem a jóból,
Egy boldog, igaz korból,
Küzdök, amíg bírom,
A sorsom én is írom
És van még merre mennem,
Van még remény bennem,
Van még kit szeretnem,
És van, ki szeret engem
Néha már úgy érzem, hogy rámszakad ez a világ,
De mindig rájövök, hogy csak felfelé jó az irány
Itt benn tombol az életkedv, érzem,
És élvezem
Itt benn tombol az életkedv, érzem,
Ha elhiszem
Még
Még
Még
Még
Még
Még
Még
Itt bennem még tombol az élet,
A sorsom majd hozza a véget,
De addig nem adnám itt benn fel
Itt bennem még tombol az élet,
A sorsom majd hozza a véget,
De addig hadd kapjam meg, ami kell
Néha már úgy érzem, hogy rámszakad ez a világ,
De mindig rájövök, hogy csak felfelé jó az irány
Itt benn tombol az életkedv, érzem,
És élvezem
Itt benn tombol az életkedv, érzem,
Ha elhiszem,
Ha elhiszem