Néha a gyomrom kifordul már a szerelmes daloktól,
De máskor én is azt üvöltöm neked teli torokból,
Hogy mennyivel édesebb és szebb ez az élet, hogyha van
Olyan, aki mellett én is elviselem magam
Talán még földhöz vágna, ha csalódnom kéne,
Ezért hát arra kérlek, hogy legyél őszinte
Ébressz fel engem legbelül,
Hadd higgyem újra szentül,
Nem kell, hogy gyűlöljem magam
Köztük, de mégis kívül,
Hadd üvöltsem nekik hírül,
Hogy nekem újra társam van
Társam van,
Társam van,
Társam van
A világot beoltanám sokszor, a vakcinám: szeress,
De máskor a világ olt be engem és senki nem keres
Nem játszom el nektek, hogy a pajzsom nem reped,
Mert aki folyton karanténban él, végül magában reked
Adok és elbírok még sok mindent, ha kell,
Ha az aksim utántölti az, aki érdekel
Ébressz fel engem legbelül,
Hadd higgyem újra szentül,
Nem kell, hogy gyűlöljem magam
Köztük, de mégis kívül,
Hadd üvöltsem nekik hírül,
Hogy nekem újra társam van
Hogy társam van,
Hogy társam van,
Hogy társam van
Ébressz fel engem,
Ébressz fel engem legbelül,
Ébressz fel engem,
Ébressz fel engem!
Ébressz fel engem legbelül,
Hadd higgyem újra szentül,
Nem kell, hogy gyűlöljem magam
Köztük, de mégis kívül,
Hadd üvöltsem nekik hírül,
Hogy nekem újra társam van
Társam van,
Társam van,
Társam van