Éljen a rendszer és mocska,
A huszonegyedik századocska
Még kisgyerek, de már szennyben,
És vérbe' fürdetik csendben
Itt közbe' szív és csak szív majd,
Akit az ép ész és a szív hajt,
Mert félti azt, amit épít,
És aki az életén szépít
De aki nem uralja a félelmeit,
Azon más uralkodik és elveszik
A fej, ami a szívtől béna,
Az túl könnyű préda
Nem hiszem el még egyszer,
Hogy mindig félnem kell,
Mer' aki mindig félve ember,
Az csak fél ember
Nem hiszem el még egyszer,
Hogy mindig félnem kell,
Tudom, hogy jobb, mint megijedni,
De mégsem emészthet fel
Jól tudod, én is azt mondom
Okosan és óvatos módon
Kell lépni, tenni, de merni
Kell azoknak, akik nyerni,
És nem behódolni vágynak,
A föld alatt is megtalálnak,
Ha a szerencsédtől elvárod,
Hogy csak ő érje el álmod
És ami neked túl nagy lépést jelent,
Az ad nekem múltat, jövőt, jelent
Hogyha jogos félek tőle,
De nem tehet tönkre
Nem hiszem el még egyszer,
Hogy mindig félnem kell,
Mer' aki mindig félve ember,
Az csak fél ember
Nem hiszem el még egyszer,
Hogy mindig félnem kell,
Tudom, hogy jobb, mint megijedni,
De mégsem emészthet fel
Nem hiszem el még egyszer,
Hogy mindig félnem kell,
Mer' aki mindig félve ember,
Az csak fél ember
Nem hiszem el még egyszer,
Hogy mindig félnem kell,
Tudom, hogy jobb, mint megijedni,
De mégsem emészthet fel
Nem hiszem el,
Nem hiszem el,
Nem hiszem el,
Még egyszer
Nem hiszem el,
Nem hiszem el,
Nem hiszem el,
Még egyszer
Nem, én nem,
Nem, én nem
Nem hiszem el még egyszer,
Hogy mindig félnem kell,
Mer' aki mindig félve ember,
Az csak fél ember
Nem hiszem el még egyszer,
Hogy mindig félnem kell,
Tudom, hogy jobb, mint megijedni,
De mégsem emészthet fel
Nem hiszem el,
Nem hiszem el,
Nem hiszem el,
Még egyszer
Nem, én nem,
Nem, én nem