Eljön a tavasz újra,
Minden zöldell, a dalát fújja
Innen kezdődik el az este,
És ha van még valami, vesd be!
Pörget a zene, még adj rá hangot!
Gyenge a pia, de hat rá, tartsd ott
Bent, nehogy elkerüljön,
Akibe kéne, hogy elmerüljön!
És hogyha úgyis megtör
Ez a malomgép majd egyszer,
Hagyd ott a gályát és merd
Mondani azt, ma nem kell
Kell, hogy emlékezz minden álmodra,
Mert csak űrt hagy majd múltad számodra
Hogyha félsz attól, mit most megtennél,
Tudd meg, hogy lesz jó és nem vesztettél
Mindig, mindent újra el
Tombol a nemek harca,
Édes illata, gyönyörű arca,
Kéjes hangja és teste csábít,
Tűzben szempárja elkábít
Itt van a szerelem, érzem,
Néha fájhat, de én kérem
Még, ha fárad is, támad újra,
Illik rám, mint gyűrű az ujjra
És hogyha úgyis megtör
Ez a malomgép majd egyszer,
Hagyd ott a gályát és merd
Mondani azt, ma nem kell
Kell, hogy emlékezz minden álmodra,
Mert csak űrt hagy majd múltad számodra
Hogyha félsz attól, mit most megtennél,
Tudd meg, hogy lesz jó és nem vesztettél
Kell, hogy emlékezz minden álmodra,
Mert csak űrt hagy majd múltad számodra
Hogyha félsz attól, mit most megtennél,
Tudd meg, hogy lesz jó és nem vesztettél
Kell, hogy emlékezz minden álmodra,
Mert csak űrt hagy majd múltad számodra
Hogyha félsz attól, mit most megtennél,
Tudd meg, hogy lesz jó és nem vesztettél