Nem olyan könnyű, nem nem nem
Felejteni, de megtettem
Vége van már elhittem,
De mindig te jársz a fejemben
Pont, mint a drog, miről épp lejöttem
Azt hittem ott hagytam mögöttem
De elég egy elejtett ártatlan szó,
És visszaránt rögtön, akár egy lasszó
...
Akár egy lasszó
...
A kertben a gaz, ami pusztulni nem akar
A hagymán a héj, ami újat takar
A pí minek végét nem érem utol,
És engem a szenvedés útjára tol
Miért ilyen nehéz elengedni
A szekeret, mi magára felengedni
Nem is akar és nem is fog
Hát mi az, ami ebben így megfog?
Magamból végleg kiirtanám,
De az örökre szót, mondd ki írta rám?
Miért nem olthatom el azt a fényt,
Mi bennem ébreszt vak reményt?
...
Nem olyan könnyű, nem nem nem
Azt hittem végre, de nem nyertem
A rosszkor a rossz helyre születtem,
Egy álomként maradsz csak meg bennem
Az úton a lábam már nem visz tovább
El kéne mennem, de nincsen hová
Céltalanul merre indulhatnék,
Ha nem tudom vár e rám valaki még
Nem tudom vár e rám valaki még
...
Magamból végleg kiirtanám,
De az örökre szót, mondd ki írta rám?
Miért nem olthatom el azt a fényt,
Mi bennem ébreszt vak reményt?
...
Magamból végleg kiirtanám,
De az örökre szót, mondd ki írta rám?
Miért nem olthatom el azt a fényt,
Mi bennem ébreszt vak reményt?
Magamból végleg kiirtanám
Magamból végleg kiirtanám,
De az örökre szót, mondd ki írta rám?
Miért nem olthatom el azt a fényt,
Mi bennem ébreszt vak reményt?
Magamból végleg kiirtanám,
De az örökre szót, mondd ki írta rám?
Miért nem olthatom el azt a fényt,
Mi bennem ébreszt vak reményt?