Budapest és Győr között terül el Tata
Hippa to da hoppa 'n ya just don't stoppa
Mint Pepe és Kapa, vagy Beta és Naga
Együtt van a csapat, én és önmagam
Szakad nyakamba pazar nyavalya
Szűkre szabott szabad, szalad, majd marad
Mered, avagy menet által elmereng
Hogy ez a folytonosság végtére is remek
Remake, romok, katonadolog, bolond korok
Örök körök, a tűz még attól ég, hogy épp' nem lobog
Lebeg az idő, néha földhöz szögelném
Azt elengedem gondolatát, hogy ne legyen rögeszmém
Addig jár a korsó a kútra, még széttörik, összeáll újra
De létezéséből adódóan folyton a forráshoz vezeti útja
Mi törzsvendégek a forgó szélben, már nem is érezzük a szédelgést
Mennyit ülünk le a forró székre, mielőtt bármit is szégyelnénk
Hányszor csesszük el úgy, hogy fájjon, hány út van ezen a loopolt tájon
Még eljön a pillanat exportálni, kell a hibátlan végtermék
A langyos tej illatára, kóbormacska visszajár, ha kialudt odabent a pilács
Közben őszülő szempilákkal, nem kér, de megkínálta főztjével anya a fiát
Megy és cipőorral vágja a harmatot, babakék égbolt, a rekamién szétfolyva
Sütemény szélek, harag és mélypont, kérdések, kontrák, bepörögsz mintha csak üvegeznétek
Így lesz törzsvendég, aki nem akar, így lesz bútor a kósza kilétből
Hozza ki ebből a letakart svungot, a súlyod kifogyott már a miénkből
Hátsó ötösök, helyijáratok, kiteszem a könyököm, delirálgatok
Párás kabátzsebek, plusz garázsmenet, ez a ledfal megint átbaszott
Itt a bukkanónál visszakettő padló, itt a fülemnél húznak ki a kalapból
Ahogy hátizsákba' csörrennek az aprók, addig elücsörögsz velem itt a sarkon
Ide visszajárunk
Mi törzsvendégek a forgó szélben, már nem is érezzük a szédelgést
Mennyit ülünk le a forró székre, mielőtt bármit is szégyelnénk
Hányszor csesszük el úgy, hogy fájjon, hány út van ezen a loopolt tájon
Még eljön a pillanat exportálni, kell a hibátlan végtermék
Reped a korsó a kútnál, itt állok, ahol a loop vár
Milliomodik kör előtt, nullák között bujkál
Cigiszünet over, éppen eleget fújt már
Eszébe sem jut új táj, megint halad az útján
Megöregszik múlttá, randevúk a nappal
A vén föld mindenkinél több kanyart tapasztalt
Roncsderbi az űrben, ami feketére égett
Mert induláskor nem engedtük ki a kéziféket
Sose kophat eleget a gyakorlótér
Mielőtt elindul az Apollo 7
És ne égj el, ne ess szét, visszatérve is
Van esély bőven rá, hogy csalódott légy
Kérdés, hogy a bumeráng pálya hatni tud-e ránk
Vagy ugyanúgy adjuk be a hibát, mint eddig
Mi az, amit uralunk, keresik a szemeink
Hogy mi tudná a repedést a korsó falán fedni
Mi törzsvendégek a forgó szélben, már nem is érezzük a szédelgést
Mennyit ülünk le a forró székre, mielőtt bármit is szégyelnénk
Hányszor csesszük el úgy, hogy fájjon, hány út van ezen a loopolt tájon
Még eljön a pillanat exportálni, kell a hibátlan végtermék