Saját magam keresem ezen az úton
Semmi értelme nincs merengni folyton a múlton
A visszajárót otthagyom a pulton és lépek
Gyűjtom a gyufát meg vele együtt a képed
Megtanultam együtt élni azzal mitől félek
A legkönnyebben úgy vesztesz el valamit ha félted
Hiába kiabálsz hangosan mert csak az érvek
Számítanak meg a tapasztalat mit az évek
Adnak így a 30 felé közel már átlátom a pályát
Gyere az ösvényen utánam tartom a fáklyát
Akkor is lecsap a villám ha derült az ég
Mit számít a külső még lehetsz belülről szép
Mit súg meg a szél és mit diktál a szív
Elveszik az ösvényen aki csak piál és szív
Néhány kavics a sárban amit aranynak látsz
Nem juthatsz el a célba ha csak magadra vársz
Örökérvényű szabály, hogy felállok ha elesem
Nem akarok sokat csak a boldogságot keresem
Mert véges az idő és nálam van a döntés
Magad előtt légy a példa mert szívedben az ösvény
Nem számít hova visz ez az út el
A sötét felhőket az égről fújd el
Poros utakon és övények mentén
Ha nem mennék az nem is lennék
Nem értem, hogy sokan miért nem értik
Az életüket nem de a vagyonukat féltik
Óriási lecke meg óriási tudás
Ha az úton amin jársz végig elkísér a bukás
30 éves vagyok de olyan mintha tegnap
Múltam volna 20 az idő elrohan mindennap
Messziről integetnek az emlékek, hogy viszlát
Az évek múlásával a fejemben minden tisztább
Megváltozott a világ és vele változtam én is
Nem egyszer feladtam volna de látod nyomom mégis
Tudod csak azért is mert nem álltam a sorba
Akikkel elkezdtem már rég abbahagyták sorba
Bejártam minden ösvényt az úton mit csak lehet
A mai napig ufóként néznek rám az emberek
Hogy egy sivatag közepén próbáltam meg kutat ásni
Csak a közízléshez nem vagyok elég mulatási
Nem számít hova visz ez az út el
A sötét felhőket az égről fújd el
Poros utakon és övények mentén
Ha nem mennék az nem is lennék