Odabenn gyerekek leszünk mindig Bennem is lakik egy mióta Sátrat vertem az erdő szélén A Föld nevű golyóra Megegyeztünk valahol a legelején Hogy ő figyel majd rám az ég pereméről Mégsem óvhat a viharos széltől A fagyos téltől De elmesélheti a képeket Odafentről minden más Értelmetlenebb a hazugság És még csúfabb a csalódás Eltűnök a szem elől Valahol a fák közt várom épp Hogy hátára kapjon a szél Mielőtt megnyílk a tengermély kék ég A horizont felől A fény most máshogy ringat el Ne nézz hátra, fogd a kezem Nincs idő, míg a Nap kel fel Képzeld el Ahogy épp jóra fordul minden Légy életjel Hogy a romok közül kimentsen a Napisten Ahogy lélegzel Úgy nyugszik a lelkem, az égig ér Öledbe' fekszem, a sorsom a kezedbe adva Csodálom az életet, úgy mesél A peremén ülve nem olyan a felhő Amilyennek lentről láttam Nem feledem, honnan jöttem Vagy hogy hová tartok a nagyvilágban Én nem akarom látni, hogy szétesik minden A szeretet az én zeném A lábnyomom mindig látható lesz Tovább mesélik az én mesém Eltűnök a szem elől Valahol a fák közt várom épp Hogy hátára kapjon a szél Mielőtt megnyílk a tengermély kék ég A horizont felől A fény most máshogy ringat el Ne nézz hátra, fogd a kezem Nincs idő, míg a Nap kel fel Képzeld el Ahogy épp jóra fordul minden Légy életjel Hogy a romok közül kimentsen a Napisten Ahogy lélegzel Úgy nyugszik a lelkem, az égig ér Öledbe' fekszem, a sorsom a kezedbe adva Csodálom az életet, úgy mesél Képzeld el Ahogy épp jóra fordul minden Légy életjel Hogy a romok közül kimentsen a Napisten Ahogy lélegzel Úgy nyugszik a lelkem, az égig ér Öledbe' fekszem, a sorsom a kezedbe adva Csodálom az életet, úgy mesél Odabenn gyerekek leszünk mindig Bennem is lakik egy mióta Sátrat vertem az erdő szélén A Föld nevű golyóra Megegyeztünk valahol a legelején Hogy ő figyel majd rám az ég pereméről Mégsem óvhat a viharos széltől A fagyos téltől