Nem él az csak mert még sétál Nem él, csak a parkban ebédel Nem él az csak mert a combján Foltokat hagyott az éjjel A liftben vagy a folyosókon Egy padon egy összeszart parkban Fegyver van nála, takarja A fegyver a szíve a fegyver Gúnyolj vagy üssél meg érte Mert szeret ha kell ha nem kell Jobban, mint ahogy remélte Megszoktam azt, hogy nevetnek És sírásra görbül a szája Meséld el milyen lehetne, mondom Fehér gatyába a diszkó Előtt bivalyok állnak Sorfalat, köztük a lányok Védett helyet találtak A nagyok még meg se érkeztek A délután nekik a hajnal Az idő játék a szavakkal Én ugyanúgy semmit se érzek Se jókedv, se részvét, se bánat Ilyen volt az, ahogy éltél És pont ilyen lesz majd utánad Amikor éjjel felhívott Nem értettem, hogy hol van Nevetve mondta, ha sírna Úgy sem érteném jobban Én már semmit se érzek A csikket elnyomta a hasán És te a vonal túloldalán: Én ugyanúgy semmit se érzek Se jókedv, se részvét, se bánat Ilyen volt az, ahogy éltél És pont ilyen lesz majd utánad Én ugyanúgy semmit se érzek Se jókedv, se részvét, se bánat Ilyen volt az, ahogy éltél És pont ilyen lesz majd utánad