Azt hittem érdemes meghalni csak azér' Hogy egy dalt eljátszak és hogyha a babér A fejemre kerül vagy a nagyobb a nyakamba Vagy hogyha még nagyobb hullahoppozgatva Sétáljak benne végig majd a főúton Az autók tülkölnek én meg csak hogy tudom Rossz helyen sétálok de járdán nem férek el Mer' az én koszorúm nagy helyet követel Magának és végül engem vesz úgy körül Hogy foglya-káplárja is leszek legbelül Fájó szívemnek csak az a kívánsága Hogy ezt a vonulást amit én meglássa Az anyám sóhajtson ez lett az én fiam Pedig nem hittük ezt amikor boldogan Otthon ültünk és vártuk már nagyon haza 15 volt és még nem volt soha csaja Vagy nem tudtunk legalább mi szülők róla De kirúgták és hogy hazajött azt mondta Bocs de a lejtőn le annyi már szentesnek Gimnáziumnak meg szülői terveknek Aztán most koszorú jó volt az a pofon Apának mondja ezt anyu de én tudom Pofonból nem lett még koszorú úgy soha Pofonból koszorú nem lett még soha. Azt hittem érdemes meghalni csak ezér' Hogy egy dalt eljátszak és hogyha belefér Színpadon halni meg dehogyis csatába Nem is párnák közt bár mindenhogy hiába Van ez a szar élet bár szebb is lehetne Ha nem volna kényszer hogy minden szar este Eljátszam milyen szar nekem ez az élet Hogy örülj ha hozzáméred majd a tiédet