A szívembe végre nincs hely Ki van téve egy megtelt tábla Annak aki az ajtaját Valahogy még megtalálja Mert be van nőve szőlővel A szőlő meg lisztharmattal A böbe mellett a gazdaboltban Kérdezem a sokat tapasztalt Barna köpenybe gombolt embert Hogy mi a jó rá hogy lemarja A szívemről a bajt úgy hogy a Szőlő is megmaradna Mentés másként mentés másént Mentés másként Hét pötty háton hat láb aztán A prés frankón összetólja úgy ahogy a nagy kés vágta Gégéből zománclavorból Gyűlik össze a vér és aztán Az anyja szíve az apja mája Hogy a toron majd délután Vagy kiszarja vagy kihányja Mentés másként mentés másként Mentés másként mentés másként Mentés másként mentés másként Mer' a présben úgy olvad össze Mindenféle szín meg fajta A levél meg a szőlőszár és A bogyók meg a katicák rajta Mind.