Ha menekülnél, de nincs hova, Van a a világűrben egy kis szoba, Ahol a bánat súlytalan. Ez az otthontalanság otthona, Benne anyád helyett egy mostoha Szeretget unos-untalan. Ma éjjel a semmi sem olyan, Mint amikor olyan, amilyen. Sétál a Hold a háztetőn, Zsinóron húzza maga után a szívem. Nem zavar és nem kavar fel, Mindenki boldogon élhet vele: óvszer nélkül fogyasztható Biztonságos konzumzene. De a nihil nem idilli állapot, Csak lustán basznak az állatok. Valahogy azt súgja az ösztönöm: Jobb, ha magamba költözöm.