Megosztozunk a hazugságokon Viselhetővé válik a fájdalom Darabkáira hullik a képzelet Sokáig boldog voltam én veled De nem tart örökké semmilyen mágia Ami megszületett meg kell halnia Zivatar esőfelhő húú de sötét A hajlékony álom megnyalja köldökét Tudom hogy egyszer én is annyi leszek Mint a párna alatt szunnyadó emlékezet Szerettem veled lenni nem is vitás És csak a gyermek szívből hiányzó lojalitás Zokog most bennem... mondatja velem Nem igazság. Meghalni könnyű meghalni mindenki tud És lehet hogy végül minden a pokolra jut De milyen szép Milyen szépen viszi magával a szél A hamut De milyen szépen Milyen szépen viszi magával a szél