Nem volt elég jó hát kitették Bőre bársony épp csak tizenhét Keselyű szemekkel gubbaszt az ágyon Valakit meg kell hogy találjon Fekete felhők gyűlnek az égen Ha már itt vagy légy a vendégem Ez a madárka többé nem repül A fejemben három majom hegedül Zuhanok Verebek fürdenek a porban Ásít egy karonülő Szikrákat vet a szem a szemre Szia jövőből jövő Valami tudatalatti mennyország Igazi álomropogtató Csiklandozza a szívem És én mint a bölcsőt ringató Altatok bohócot szerelmet kisautót Lámpát oltok el Aludj hát te is mert ha nem alszol el Az altató előbb alszik el Zuhanok lassan zuhanok A sima bőrű semmibe zuhanok Zuhanok lassan zuhanok Mikor melléd érek a zuhanásban Ugatnak körülöttünk a csillagok Mi az univerzum száműzöttjei vagyunk Hajótöröttek a remeték szigetén Van vizünk álmunk szerelmünk és dalunk És mi így táncolunk Egy pillanatig őseink tetemén Aztán arccal a tükörben ébredünk Tollakkal a szánkban Gyermek sír a sötétben Rángani kezd a vállam Nem én mentem el veled Te maradtál nálam Azóta ugyanazt álmodjuk Más-más szellemmel látva Ernyő nélküli zuhanásunk Élvezzük hogy hátha Munkánk gyümölcse beérik És nem éltünk hiába De ő csak áll némán a ház előtt Egy karóhoz kötve bután Az ölében gyermek én vagyok Pont itt eggyel a semmi után