Bölcső csöngettyű és templom harang A jelenlét annyi, mint posztón a rang Kicsi pónikon lovagló kész életek Vagy az arcomba prüszkölő véletlenek No meg a gyerekkor kardfogú tigrisei Apa taníts meg nagy vadat elejteni És ha kérdik, hogy mi végre mennyi idő Tán egy perc, egy óra, vagy pár esztendő De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő Cicomázd fel a sorsot, az mégiscsak előkelő Káprázat pusztán a történelem Míg némán a vállára hajtom fejem Elringat, marasztal, egésszé gyúr Aztán únottan szétszed, mint legót az úr Mi csak lessük a boldogság lábnyomait És ha útközben találunk majd valamit Arra kígyóbőrként húzzuk rá az időt Még egy percet, egy órát, vagy pár esztendőt De utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövő Cicomázd fel a sorsot az mégiscsak előkelő Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár De az utolsó fényevő csak sötétet talál Csak sötétet talál ♪ Mint egy cipősdobozba szórt marék arany ♪ Elrejtve annyira haszontalan Az az emberi elmében bújkáló zaj A talpaink alatt nincs szilárd talaj Ha a karodban nincsen már elég erő És a szívéhez nem láncol egy szerető Sem az Istenek gomblyukán nem látni át Sem a nappal nem mutatja éjjel magát De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő Cicomázd fel a sorsot az mégis csak előkelő Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár De az utolsó fényevő csak sötétet talál Csak sötétet talál