A pincér félig ébren nyitott szájjal a pulton matat,
A csapos int, hogy az utolsó kör megint miránk maradt.
Bólintok, egy lusta gondolat a szavamba vág.
Mellém zuhan a tegnap (jaj ne!), igazán fülledt társaság...
Talán elvesztem, vagy csak eltévedtem,
Egy félmosollyal a hátizsákban bolygót tévesztettem.
Kunkori farkú gyíkok között repdes most a fény,
A tegnap lebírt szörnyecskéket terelgeti felém
♪
Egy ösztövér figura még a wurlitzerrel harcol,
Molett nője koktéljába, átlőtt szíveket rajzol,
Karmol majd a rum arcukra melaszromantikát...
Boldogok, ha nem éreznek semmit.
Át- és átjár engem a nincs még vége bűnös hangulat.
Ez a mese nem az enyém, jöhetne még egy bűvös fordulat
Valami nem hagy békén, valami jár a parton...
Lefogadom, hogy a szerelem, na, ezt a fogadást tartom.
Kihámozom magam a bambuszszék-ölelésből,
A föveny felé kúszom, most meglátom, most eldől...
A távolban egy trombita táncoltat egy öreg zongorát,
A cukornád felém küldi édes illatát.
!Mi Cuba,
Cuba lunatica
Así te quiero como eres, Cuba mía!
!Mi Cuba,
Cuba lunatica
Así te quiero como eres, Cuba mía!
Közel a Hold lazán, a horizonton hever,
Italomba mosolyt kever.
A pálmák súgnak, édes mesebeszéd...
Felel a szellő értőn, felelek én is.
Kérdőn eljött értem az ágyad,
Üzen a vágyad és most bennem árad szét.
Szerelemlámpás után kutat az éj.
Vénusz utat mutat, az árnyak szétrebbennek,
Csendes mély lila a tenger, kedves, ajkad sósan, nedvesen ér, kér...
Magába zár ez a titkos óceán.
Körülöttünk csillan ezer szerelem karát,
A partot nyugalom járja át.
A távolban egy trombita táncoltat egy öreg zongorát,
A cukornád felénk küldi édes illatát.
!Mi Cuba,
Cuba lunatica
Así te quiero como eres, Cuba mía!
!Mi Cuba,
Cuba lunatica
Así te quiero como eres, Cuba mía!
♪
Cuba...
Cuba Linda...
Cuba lunatica...
♪
Así te quiero como eres, Cuba mía!