Elemem a felemelkedés és az elesettek
Segítőkeze a rapem az elveszetteknek
Stimuláló minden szavam a lebenyeknek
Az agyad szegleteit tőlem érzed elevennek
Kell, hogy gondolkodj: "cogito ergo sum"
Ez mindig egyedi, nem tucat, nem konzum
Minden lerakódott tudást nyomban felbontunk
Mint a sósav fel a húst a lényedben oldunk
Ha veled vagyunk az köveket mozdít, mi
Sorokat írunk le, ez csak erőre buzdít
Mélyen a tudatban lent hallod a dübörgést
Fojtsd a zenénkbe, a rengeteg dühöngés
A fáradt testre a dalom húzza a köntöst
Minden munkásnak, küldöm az öklöst
Nem kérdés, hogy kinek pörög a Barbár had
Nektek kik mondjátok, hogy a Fivérek erőt ad!
A kéz vezeti a tollat de az agyam irányít
A takk csak belső metronóm ütemeket kiszámít
Szemeket nyitok fel, pupillákat kitágít
Ez, lámpás, ez zene, mi messziről világít
A lét kifáraszt, de ott vannak az akkordok
A zene erőt ad, dőlnek meg a rekordok
Itt sorsok múlnak el másodpercek alatt
Kellünk neked, hogy ha elfogytak a szavak
Sokszor a kevés elég a legnagyobb dolgokhoz
Ember azért lettél, hogy a düh helyett gondolkozz
Fuvallatból lesz szél, szikrából lángból tenger
Hogy te is példát mutathass, hogy mire is képes egy ember
Nyiss az újra és a másra ez a fejlődésed kulcsa
Akinek kezet nyújtanak, a kezét kell, hogy nyújtsa
Nem elrendeltetett, hogy a rossz az embert sújtsa
A D arra rendeltetett, hogy a lángokat begyújtsa
Hát láss, és nézz, ahogy a kezek együtt fel
A zene olyan érzést ad, mit átélni együtt kell
A névjegyünkké vált, mit együtt kezdtünk el
Hogy a benga dobokat töltöttük fel a lelkünkkel
Az ütem lüktet, folyton mint az ütőér
Ha elkapod a flow-t, körbe ér az erőtér
Nem csak a miénk, látod, viheti bárki
A két tesó, mindig a gyengékért áll ki
A mélyről hozzuk fel a kóbor lelkeket
Hogy ők is közelről érezzék a felleget
Nem az számít, hogy kié a főszerep
Egy Barbár úgy öl, hogy közben is csak szeret
Kortalan és érthető, frappánsan egyszerű
Hogy értékeket képvisel, pusztán elvszerű
A Barbár benga jármű a rapben egyterű
Fegyvertelenül is, csak a legdurvább fegyverű
Ne legyél egyedül, kell neked is támasz
Egy lehetőség vagyunk és te leszel ki választ
Pörgess minket, ha minden más fáraszt
A zenénk oázis mi friss erőt áraszt
Sokszor a kevés elég a legnagyobb dolgokhoz
Ember azért lettél, hogy a düh helyett gondolkozz
Fuvallatból lesz szél, szikrából lángból tenger
Hogy te is példát mutathass, hogy mire is képes egy ember